Külsörekecsinben is fel kellene ébresszük ezt a hagyományt. Reméljük legalábbis sikerülni fog, ha máskor nem a Falunapokon.
2010-ben Budán (Moldva), megpróbálták újra éltetni guzsalyas hagyományát.
Így írnak magukról: Összehívtuk a szomszédokat, öregebbet, éfiabbat, nagyobb gyermekeket, sültüs (furulyás) és dobos bácsit és összeültünk egyet guzsalyoskodni! A régibb szokás szerint elévettük a guzsalyokat, gyapjú kájért köttünk riva, felbongaltuk az orsóra és szépen elkezdtük, hogy „Fonjunk, fonjunk, énekeljünk” ahogy az ének mondja! Aki megfonta volt a gyapjút, az kötögetett, kötte belőle a gyapjukarcunt (gyapjúzoknit), más tekerte a fonalat le az orsóról, Jancsi bácsi kötött egy kresznikot (halászhálót), hogyha kitavaszodik, menjen vele halászni a Szeretre. Aki nem tudott se fonni, se kötögetni, se sültülni, se dobolni, az énekelt, vagy csinált nekünk pukkot (pattogatott kukoricát)!
forrás innen: http://www.csango.ro/index.php?page=bd_guzsalyas2
guzsaly
Gyakran gazdagon faragott, ritkábban festéssel is díszített rúd, amelyre fonásnál a rostcsomót felkötik. A díszes guzsalyt alkalmanként szerelmi ajándékként készítette a legény a lánynak.
Szláv jövevényszó vö. horvát-szerb nyelvjárási kuželj az a megfonandó szösz- vagy gyapjúcsomó, amelyet a guzsalypálcára tekernek, szlovén koželj guzsaly, malomrúd, szálvas, szlovák kužel kúp, buzogány mint tornaszer, guzsaly. A szláv szavak eredete tisztázatlan. A szó eleji szláv k- magyar g-re való hangváltozásra sok példa van lásd gácsér, gerenda.
Érdekesség, hogy a gúzs szó (vesszőből csavart kötél, béklyó, bilincs) a hasonlóság ellenére nem fakad egy tőről a guzsallyal. Lásd bolgár gozs vesszőkötél, szlovén gož szíj, gúzs, fehérorosz guzs szíj, kötél.
Guzsalyas, fonó
Textil alapanyag feldolgozási folyamatok, közösségi, zenés-táncos, szórakoztató megnyilvánulásának megnevezése. Azaz fonó.
A kenderszösz közös munkában (kaláka) történő felfonását a középkor óta jól ismerjük. Az öregeknek és fiataloknak, a közös munka során szokássá szerveződött együttléte egyidős a kendermunkával. A fonás az őszi betakarítástól farsang végéig tartó foglalkozás, amelynek igen változatos intézményei alakultak ki.
